A ma Kálvária-temető néven ismert temetkezési hely a valamikori Alsóábrány temetője volt már a középkorban is. Története azonban sokkal régebbi időkre nyúlik vissza.
A Kr.e. mintegy 1000 évvel itt élt szkíta nép is kiemelt fontosságot tulajdonított a területnek. Ennek ékes bizonyítéka az a domb, amely ma a temetkezésre szolgál. Ennek a népcsoportnak a szokásaihoz tartozott az ún. halomsíros temetkezés, melynek nyomait számos helyen tartják nyilván országszerte. A főemberek és uralkodók földi maradványait úgy helyezték örök nyugalomra, hogy a földbe süllyesztett, kővel kirakott sírkamra fölé egy hatalmas dombot képeztek ki, ez az ún. kurgán. Az évezredek során természetesen az eredeti domb az erózió és a folyamatos bolygatás miatt veszített méreteiből, de biztosra vehetjük, hogy valahol a mélyén egy évezredekkel ezelőtt elhunyt fontos személyiség alussza örök álmát.
Néhány évszázaddal a szkíták után újabb népcsoportok használták lakhelyül a területet. A „hatvani kultúra népe”-ként ismert népcsoport fontos hagyatéka az a nagy mennyiségű, sajnos leginkább csak töredékekben előkerülő cserépedény maradvány, amellyel mindenki találkozhat a temetőben. Ezek legjellemzőbb tulajdonsága a kor meghatározó díszítési formája, a vonaldíszes mintázat.
A korai középkorban is komoly jelentőséget tulajdonítottak az itt lakók ennek a helynek. Fekvése kiváló volt arra, hogy egy földvárat építsenek itt, ahonnét hatalmas területet láthattak be az erődítmény védői. E földvár keleti sáncainak maradványa a bányászati tevékenység megkezdése előtt még kitűnően látható volt a Mezőnyárád felé eső oldalon.
Alsóábrány első írásos említése 1221-ben történik, ekkor tehát már biztosan létezett a település. Biztosra vehetjük azt is középkori források alapján, hogy az akkori falu lakossága már e helyre temetkezett.
Fontosabb változás a XIX. században következik be. Ludányi Antal plébános kezdeményezésére 1853-ban elkészül az a domb, melyet ma Golgotaként ismerünk és a falusiak szekerekkel hordtak össze a környező területekről.. Megépítésének egyik apropója az 1597-es Mezőkeresztesi csatában elesettek előtti tisztelgés volt. Az áldozatok egy jelentős részét ugyanis itt helyezték tömegsírokba.
Még a kialakítás évében felkerült a domb tetejére három kereszt, majd a század végén a harangláb, melyet Németh Mihály adományából építettek, harangját pedig Szt. Mihály arkangyal tiszteletére szentelték fel.
Két évvel később, 1855-ben elkészült a temetőt körülvevő, Krisztus keresztútját végig követő 14 stáció, amely miatt a temető a Kálvária nevet is kapta.
A Golgota alatt kialakított, boltíves szerkezetű kápolna, amely ravatalozóként is funkcionál 1892-re készült el teljesen és ekkor is szentelték fel.
Az évtizedek során többszöri felújítási munkákra került sor. Ennek köszönhetően 2013-ban elkészült a kápolna csapadékvíz elleni szigetelése és új, térkővel borított feljárat épült, 2015-ben pedig a Golgota tetején álló harangláb kapott míves fa burkolatot.