A község mai neve Alsó- és Felsőábrány 1949-ben történt egyesítésekor keletkezett. A középkorban mindkét Ábrány lakott hely volt , s mind a kettőben állt kőtemplom. De míg Alsóábrány katolikus egyházi birtok lévén, benne nem honosodott meg a reformáció, addig a köznemesek birtokában levő Felsőábrányban a XVI. Század végére mindenki református lett. Igaz ugyan, hogy 1544-től kezdve mind a két falu sokat szenvedett a törököktől.
Ennek ellenére az 1595. évi összeírás Felsőábrányban református templomot talált, amely eredetére nézve az itteni középkori templom volt. A következő században a török pusztításai miatt teljesen elnéptelenedett a falu, és 1696-ban elhagyottan állt a templom is. A Rákóczi- szabadságharc után betelepedő reformátusok 1726-ban ennek a romos templomnak az alapjaira egy fatemplomot építettek. Ez a templom azonban csak mintegy nyolcvan évig felelt meg a rendeltetésének. Ezért elhatározta a gyülekezet, hogy új templomot épít magának. Ezt a munkát 1800-02 között végezték el, melynek során késő barokk stílust kapott az új templom.
A nyugati homlokzata elé 1816-20 között emelték tornyát, mely a hegyes sisakkal együtt ma 31 méter magas. A 8X16 méteres belső térben 220 ülőhely van, fából készített sík mennyezete dísztelen. A templomot 1914-ben alakították mai formájára. Az orgonája is ekkor készült, de a II. világháború alatt elpusztult. A 296 kg-os harangját Egry Ferenc öntötte 1905-ben Kisgejőcön, a 187 kg-osat pedig Szlezák László 1926-ban Budapesten.