Bükkábrány

Előzőleg számos példát említettünk arra, hogy milyen hatása van a klímaváltozásnak közvetlen környezetünkben, Bükkábrány, Mezőkövesd, vagy Mezőkeresztes területén.

Cikksorozatunk negyedik részében - mindössze néhány példát kiragadva a számtalan közül - megnézzük, milyen hatásai vannak a kedvezőtlen folyamatoknak településeink élővilágára.
Nézzünk egy példát a növényvilágból.
A melegkedvelő bálványfa Közép-Európa egyik legveszélyesebb invazív faja. Településeink közelében számos helyen találkozhatunk vele, sajnos ezeknek a helyeknek a száma pedig egyre növekszik. Egy év alatt akár 200–300 m²-es területet is elfoglalhat. Sűrű és magas lombja elfogja a fényt a honos növényzettől, valamint a lomb nagy nitrogén-felhalmozódást eredményez. Ezzel pedig sok helyen nem csak a külterületeken okoz károkat, de jelentősen beleszól akár kertjeink, udvaraink mindennapjaiba is.
Ha az alacsonyabb rendű állatok között keresgélünk elmondhatjuk, hogy számos kellemetlenkedővel bővült a paletta az elmúlt néhány évben a bükkaljai régióban is.
Kinek ne okozott volna kellemetlenséget pl. a zöld vándorpoloska, aki nem csak a szabad ég alatt, de a lakásokban is egyre közelebb kerül hozzánk akaratunk ellenére.
"Magyarországon 2002-ben találtak először példányokat, az utóbbi forró nyarú években pedig már annyira elszaporodott, hogy helyenként jelentős kárt okoz a zöldségfélékben és dísznövényekben. Importált zöldségekkel és gyümölcsökkel kerülhetett hozzánk. Elszaporodásának kedvez egyre melegedő éghajlatunk. Jelenleg nem ismert, hogy lenne természetes ellensége, vész esetén ugyanis bűzmirigyeiből erős szagú, kellemetlen illatanyagokat választ ki, így a rovarevő ragadozók elkerülik" - írja róla az egyik internetes lexikon.
Ugyanakkor a madarak között is számtalan példát találhatunk a klímaváltozás kedvezőtlen hatásaira közvetlen környezetünkben.
A nálunk is honos, sokak által ismert széncinegék, akik gyakori vendégei téli etetőinknek, újabban már két héttel hamarább rakják tojásaikat, mint ötven éve. Ezek a madarak az előbb megjelenő hernyótömeghez igazítják fészkelésük időzítését.
Egyre gyakrabban fordul elő az is, hogy vonuló madarak a költőhelyeiken próbálják meg átvészelni az enyhébb teleket, ahogyan ezt a hazánkban is megfigyelt, áttelelő fehér gólyák esete is mutatja.
A széncinegéhez hasonlóan a kék cinege sem vonuló, költési ideje az utóbbi időben gyakran egybeesik az előbb érkező kormos légykapókéval, ez pedig véres harcokra vezet a fészkelő helyekért
Az ember kétségtelenül a legalkalmazkodóképesebb faj a Földön, de a mi életünk és különösen az élelmünk is a többi élőlénytől és a klímától függ, így tehát a saját érdekünkben is felelősségünk mindent megtenni, amivel elkerülhetjük a klímakatasztrófát.

• Előző
• Tovább